Nem csak futó kaland - 2010.10.31.

Az ellenfelek helyett a kilométerekkel és az idővel küzdött Marton Klára kick-box világbajnok. A sportolónő egy számára „sikertelen" országos bajnokság után a 2010-es évet arra szánta, hogy átgondolja terveit, döntsön arról, hogyan tovább. Amíg ezen gondolkodott, elindult a budapesti NIKE Félmaratonin.

2009-ben a Light Contact Országos Bajnokságon csak II. helyezést értem el, így nem kerültem be a válogatottba. A verseny után elhatároztam, hogy a 2010-es évet a pihenésnek szentelem. Ez az idő jó lesz arra, hogy átgondoljam, tudom-e még olyan motivációval, olyan lendülettel és erőfeszítéssel csinálni tovább azt, ami eddig az életem nagy részét kitette, mint eddig.

Marton Klára a kép jobb oldalán

Hogyan kerülhetett erre egyáltalán sor? Egyetlenegy verseny ennyire elvette a kedved mindentől?

Nem ez a konkrét verseny, inkább ez már az utolsó csepp volt a pohárban. Elfáradtam mentálisan. Közel 5 éve nyolc órában dolgozom, és emellett készültem napi két edzéssel a versenyekre. A munka és saját edzés mellett gyerekekkel foglalkozom hetente háromszor, van két iskolás és egy óvodás csoportom is. Az „ominózus" verseny után, ahol dekoncentrált voltam, rá kellett jönnöm, hogy ennyi mindent, azonos és magas színvonalon, huzamosabb ideig nem lehet csinálni. Ezt át kell gondolnom. Három világbajnokságot és egy Európa bajnokságot nyertem, el kell döntenem, mi lehet a további motiváció, a kitűzendő cél. Többek között azért volt szükségem egy kis pihenőre, hogy tisztán lássak. Az edzésekkel nem álltam le teljesen, áprilisban indultam egy Világkupán Olaszországban, ahol 3. lettem. Ebben az évben kevesebb technikai edzésen vettem részt, a napi rendszeres mozgás azonban hiányzott. Nem vagyok egy konditerembe járó típus, így hát futottam.

Addig futottál, amíg a budapesti félmaratonin találtad magad.

A futás nem ismeretlen számomra, hisz eddig is a kick-box technikai edzések mellett heti három futóedzésünk is volt. Tavasszal egy barátnőmmel kezdtem el futni, aki amatőr futó és már több versenyen részt vett. Ő volt az, aki megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elindulni szeptemberben a félmaratonin. Legalább lenne egy konkrét cél is, amiért rójuk a kilométereket. Azonnal beleegyeztem.

Hogyan készültetek rá?

A felkészülésben Major Ferenc veterán atléta segített, aki írt egy 10 hetes kemény edzéstervet és ez alapján indultunk neki a szeptember megmérettetésnek. Nagyon kemény volt, heti öt nap futás, rövidebb és hosszabb távok, de végigcsináltuk. Mivel élsportoló vagyok, és „nem csak a részvétel a fontos" alapon indultam az eddigi versenyeken, kitűztem magam elé egy konkrét célt is: 1 óra 50 percen belül akartam lefutni a több mint 21 km-t. A verseny előtt sosem futottam még egyben ennyi kilométert, 10-12 km volt a maximum.

Közvetlenül a verseny előtt nem fordult meg a fejedben, hogy nem fogod bírni az egész távot?

Abban biztos voltam, hogy le tudom futni. Egy dolog volt, amiért izgultam, hogy sikerüljön a kitűzött időt elérnem, vagy azon belül fussak. Aztán a végén kiderült, hogy ezt is felülmúltam, 1.48.05-t futottam. 3000 induló közül a nők mezőnyében 176. lettem, a saját korosztályomban pedig 34.

A futás csak egyszeri kaland volt?

Semmi esetre sem. Bár komolyabb céljaim nincsenek, megmarad a hobbi szintjén. Én kick -boxos vagyok, semmi keresnivalóm nincs a profi futók között. Barátnőimmel azonban elhatároztuk, hogy minden évben egyszer, ha lehetőség lesz rá, Európa más-más városában elindulunk egy félmaratonin kirándulás keretében. Gondolataimban már körvonalozódik a jövő, januárban megnyilatkozom ezzel kapcsolatban. Ebben az évben már nem indulok több versenyen, de továbbra is edzésben maradok - felkészülve a jövő kihívásaira.

Dankó Ilona