Kultúra

Wiedemann Bernadett (és Virágh Emese) remeklése - 2011.10.10.

2011. október 10.

Bizony sajnálhatja, aki nem jött el a kamarabérlet második estjére; és ez a sors sok osztályrésze: a megjelent bérletesek száma 15 volt, szerencsére egy legalább három sort megtöltő „bélés" is ott ült, nem is akárkik lehettek, mert lelkesen és hozzáértésről tanúskodó módon tapsoltak.

A világ élvonalába tartozó mezzoszoprán arcizma sem rándult, amikor meglátta a hézagos sorokat: becsületére legyen mondva, pontosan úgy énekelt, mintha a MűPa telt háza előtt szerepelt volna.

Eszembe jutott erről hajdani pécsi ideggyógyászat-professzorom, Környey István; bátor és különc ember volt. Minden pártfenyegetés ellenére nem volt hajlandó engedni abból, hogy tantárgyát öt évre elnyújtva adja elő, így egy-egy évfolyam az anyag ötödét hallhatta; arról is nevezetes volt, hogy előadásait a leggyérebb közönség előtt is világszínvonalon tartotta meg. Úgy adódott, hogy amikor számunkra kezdődött el az ideggyógyászatot is magába foglaló tanév, valami oknál fogva az eredetileg kihirdetett évkezdéshez képest egy héttel később kezdődött az oktatás. Ketten az évfolyamról nem tudtunk erről és beültünk az első ideggyógyászati előadásra. A professzornak jelentették, hogy mégis itt van két hallgató. -Akkor megtartom az előadást - közölte a személyzettel. Bejött, körülhordozta tekintetét, mintha száznál is több hallgatót látna a tömött padokban és kettőnknek megtartotta pontosan 50 perces előadását.

Hát így tett Wiedemann Bernadett is. Júnói termetét egyébként gyönyörű kék ruha fedte, hatalmas hangján tökéletesen uralkodott; ha kellett, megrengette a falakat, de tudott a tücsökciripelésnél is halkabb pianót is énekelni.

Műsora kizárólag francia volt - ami már magában véve is inyenceknek való csemege volt: Saint-Saëns, Ravel, Thomas, Satie, Gounod, Bizet, Poulenc, Debussy, Massenet, kevéssé ismert dalok és nagyon jól ismert áriák. A dalok magyar szövegét a közönség kézbe kapta, ez nagyon hasznos volt a jobb megértés és a tökéletesebb élvezet szempontjából. Nem is sorolom fel a sok-sok gyönyörű művet: aki ott volt, hallotta, aki nem, olvassa el a műsorfüzetet: 2012. májusáig érvényben van.

A kíséretet Virágh Emese játszotta zongorán. Szerényen, a háttérben meghúzódva, tökéletesen alkalmazkodva a nagy énekesnőhöz. De a műsor mindkét felében szólistaként is szóhoz jutott, csak ekkor láthattuk igazán, milyen jó zongorista, Satie és Gounod egy-egy darabját játszotta el, gyönyörűségesen.

A maroknyi közönség hatalmas tapsot produkált a végén, nem is tudom, honnan volt a tapsnak akkora ereje. Az előadóknak szemmel láthatóan jólesett a tetszés, természetesen francia darabot adtak ráadásként.

Olyan jó volna, ha városunk rádöbbenne, micsoda értékekhez juthat a kamarabérlet keretében! Olyanokhoz, amelyekért máshol sorban állnak!

 

Cholnoky Péter