Smetana: Hazám - 2011.11.15.

November 7-én a Bartók teremben egész estét betöltően hangzott fel Smetana legcsehebb műve, a hat részből álló Hazám ciklus.

Ez bizony ritkán esik meg. Az még kevésbé, hogy olyan karmester vezényelje, aki afféle küldetésként az egész világot járja a teljes mű vezénylésével. A nyolcvan felé közeledő Libor Pešek természetesen cseh, a szó legjobb értelmében hazafi.

Smetana aktív élete vége felé szerzette a Hazámot, amelynek második darabját, a Moldvát nagyon gyakran hallhatjuk mindenfelé, de a többi ötöt csak kivételesen és a hatot együtt még ritkábban. A kiváló Nemzeti Filharmonikus Zenekar Pešek vezetésével most tanulta be az egész ciklust, és mindjárt háromszor adták elő: Szombathelyen először, másnap a budapesti Művészetek Palotájában, és a következő napon Sopronban.

Az első darab a Vyšehrad címet viseli: ez a cseh múlt hajnala. Ez a hegy ma Prága külvárosa, tetején nagy gótikus templommal, mellette a csehek nemzeti sírkertjével, sok nevezetes ember mellett maga Smetana is itt nyugszik. A hárfák hangja visz minket vissza a távoli és dicső múltba. A nemzeti folyó, a két forrásból eredő Moldva azaz Vltava bemutatása méltán a ciklus legnépszerűbb darabja. A férfiakon bosszút álló kegyetlen Šárka szörnyű története a cseh hallgatóságnak biztosan többet mond, a zene tökéletesen kifejezi az események kíméletlenségét. A Moldva méltó párja a negyedik rész, a Cseh erdőkön és mezőkön, csoda, hogy nem játsszak annyiszor, mint a folyóról szóló darabot. Az utolsó két darab a cseh történelem felkavaró, hősies és tragikus korát idézi: szinte végig a husziták harci indulója dübürög benne; a Táborban a kezdetek hangja szól, a Blaníkban a dac reménykedéssé csitul.

Az idős karmester rutinosan, de szívből, kevés eszközzel vezényelte a zenekar energiáját próbára tevő, gyönyörű sorozatot.

A fővárosi előadás kapcsán Libor Pešek interjút adott a világhálón: ebben ő maga csodálkozik, hogy ezt a nagyon cseh művet mekkora tetszéssel és megértéssel fogadják mindenfelé. Az ő vezénylése alatt hallgatva meg a ciklust, mi nem csodálkozunk.

Kár lett volna kihagyni.

Cholnoky Péter