Évadnyitó (majdnem) A zene világnapján - 2011.10.04.
2011. október 5.
<!--[endif]--><!--[if gte mso 9]>
Szeptember 30-án, pénteken, a Zenei Világnap előestéjén zenekarunk megkezdte az évadot. Nem is akárhogyan.
A Zenei Világnap az egyik legrégebbi a mára már szinte minden napra eső világnapok hosszú sorában. Még Yehudi Menuhin kezdeményezte 36 évvel ezelőtt. Jól tette: a zenére mindenkinek szüksége van, akár a vízre, az egészséges ételre vagy a fedélre a fejünk fölött.
A koncert megkezdése előtt Mérei Tamás igazgató előbb mentegetődzött a Rákóczi Ferenc utca Bartók-terem előtti szakaszának feldúlt állapota miatt, de reményteljes ígéretekre hivatkozott. Ezeket nyilván hamarosan beváltják. Még örvendetesebb hír, hogy az operabérletet teltházasan, a szimfonikus bérletet is szinte teljesen sikerült eladni, ez a zenekarnak jó bizonyítvány. A kamarabérlethez meg számos nagyhírű előadót vagy együttest sikerült megnyerni.
Vásáry Tamás dirigálta és játszotta az emlékév jegyében megválasztott Liszt-művet, a rendkívül népszerű és tetszetős Magyar fantáziát, mely lényegében a Magasan repül a daru kezdetű magyar nóta csodálatos feldolgozása zenekarra és zongorára. Vásáry Tamás bravúrosan vezényelte a zongora mellől a zenekart, miközben szenvedélyesen játszotta szólamát. A tomboló sikert két Liszt-ráadással is viszonozta, először a Rigolettó-parafrázist, majd a VII. magyar rapszódiát, mely év alatt a Rákóczi-induló bújik meg. A hatás elképzelhető.
A műsor második száma új darab volt, Szokolay Sándor Mádl Ferenc emlékére szerzette az Istenes énekeket. Városunkban tehát először hangzott fel az alkotás. A három rész valójában a Szentháromság dicsérete: az 1. tétel A Szeretet dícsérete - Amor Sanctus, elsősorban a teremtő Atyáról szól Pál apostol nevezetes szeretethimnuszának szövege alapján (1Kor 13, 1-8.). A második tétel: Jézus nevére - Arioso concertato a Fiú nevét magasztalja (Filippi 2, 10-11. és 18.), a 3.tétel A Szentlélek Ünnepi Éneke - Rondoletto középkori himnusz szövege alapján fejezi ki örömét a Szenlélek ajándékai fölött, szárnyaló Allelujában végződve. És ezt a szép szöveget és főként dallamot Kertesi Ingrid énekművész adta elő tökéletesen, szépségesen. Az elhunyt emlékének szentelt darabban fel sem merül a halál komorságának még az árnyéka sem, ahogyan ez hívő emberhez illik is.
A szünet után Brahms következett: az előadásból hanglemez is készül, melyre máris nagy az érdeklődés. A csodálatos helyen (az ausztriai Wörthi tó partján elterülő Pörtschachban) szerzett zene alaposan rácáfol arra, hogy Brahms komor, tépelődő természetét sohasem tudta igazán megtagadni. Ebben a II. szimfóniában olyan zenét talált ki, amelyet sokszor neveznek a szerző Pastoraléjának. Talán csak a második tétel mutat némi melankóliát egy-egy pillanatra. A lemez bizonyára nagy siker lesz, mint ahogy ez az előadás is az volt.
De jó, hogy elkezdődött és így kezdődött el!
ChP
