Külső magyarok - 2011.02.16.

Magyar tömegsírok felett buszmegálló vagy játszótér, a több száz éves kastélyok és templomok építőanyaga széthordva, lakóházakba, utakba építve - ezek a példák jellemzik leginkább a magyarok lakta szórványterületeket, s a történetek, amelyek mindig rosszul végződnek. Margittai Gábor felvidéki, erdélyi, délvidéki és várvidéki útjain Árpád-kori templomok, nemesi udvarházak, eltitkolt tömegsírok bozót fedte romjaival találkozott. Dokumentum és rendhagyó útikalauz is legújabb kötete, melyet a Berzsenyi Dániel Könyvtárban mutattak be.

„Szórványügyben elég veszélyes ez a csapat" - jellemezte félig tréfásan, félig komolyan a könyvbemutató résztvevőit Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke, aki mindegyiküket jól ismeri. Margittai Gábor szórványkutató újságíró, aki 2001-től kezdődően bejárta a magyarok lakta „végeket", azokat a területeket, ahol Trianon után három nemzedékkel már csak nyomaiban van jelen a magyarság: egy-egy lélek és legfeljebb egy pusztuló templomrom utal az egykori szerves kapcsolatra. Bedécs Gyula nyugdíjas tanárember, több, határon túli területek magyar emlékei között kalauzoló könyv írója, az első világháborús hadisírok feltérképezője. És Kovács Jenő útépítő mérnök, aki éveken át járta kis csapatával Fejér és Hunyad megye elhagyatott községeit, hogy kiássa a pusztuló műemlékeket és temetőket a törmelék- és gaztengerből.

A frissen megjelent kötet, amely a Trianoni menyecske címet viseli, a Külső magyarok sorozat „erős cölöpe", 2005-től napjainkig mutatja be örökségünket riportok, interjúk, útirajzok formájában. A határjáró írásokat elsőként a Magyar Nemzet hétvégi mellékleteiben publikálta a szerző, többnyire szombathelyi felesége fotóival illusztrálva a pusztulást, ritkább esetekben a templomtetőt építők és a magyar szóhoz az utolsó lélekig ragaszkodó makacs papok erőfeszítését.

A könyv előszavában így fogalmaz Margittai Gábor: „Amire térben törekedtünk: a Külső magyarok két, egymástól függetlenül is olvasható kötetben bemutatni minden leszakadt régióból legalább egy-egy jellegzetes elemet, gondot, lehetőséget. Mind a négy magyar égtájat képviselni, ahogy a második világháború után eltüntetett négy irredenta szobor - a Dél, az Észak, a Kelet és a Nyugat - a budapesti Szabadság téren. S amire időben törekedtünk, az nem a lassú elmúlás folyamatának, nem is a külső konfliktusok megszaporodásának érzékeltetése, hanem egy váratlan és ostoba katasztrófa törésvonaláé. A 2004. december 5-i népszavazás -kalandor lelkületű kis politikai csoport hazardírozása, mely a nagypolitikát is magával rántotta - nem pusztán soha nem tapasztalt elkeseredést és rossz vért szült, kiszolgáltatva határon túli nemzettársainkat a kárörvendő államoknak, hanem cenzúraként szelte ketté az évtizedet is - hogy 2004 tele után többé már semmi ne legyen olyan, mint előtte."

Margittai Gábor szerint a szórványterületeken tett utazások függővé teszik az embert, s arra sarkallják, hogy újra és újra visszatérjen, megnézze, mi lett a templommal, áll-e még a régi kastély, megvan-e a kereszt a temetőben, és élnek-e még a letűnt kor utolsó tanúi. Az elmúlás kézzelfogható ezeken a vidékeken, s ezt vetített fotói és az elmesélt történetek is igazolják. A magyar történelmi tudatból kimaradt, elfelejtett epizódok közé tartozik az 1849 januári nagyenyedi vérengzés, amikor több száz magyart mészároltak le a mócok, a délvidéki Csurogon a jugoszláv partizánok gyilkolták a magyarokat, szeretteik el se temethették őket, tömegsírjukra pedig hiába állítottak keresztet, azt minden évben ledöntik. De mi, a kései utódok sem tartjuk számon elődeinket: Szlovéniában van olyan első világháborús sírkert, ahol csak magyar katonák nyugszanak, magyar nyelvű felirat mégse utal erre, arról sem igen tudunk, hogy Bosznia-Hercegovinában Szarajevó és Mostar térségében még több száz magyar él, s ha utazunk is, nem állunk meg a magyar emlékek kedvéért.

Pedig ez az egyetlen esély - ahogy erre Bedécs Gyula és Kovács Jenő is utalt a könyvbemutatón -, ha odautazunk, és jelenlétünkkel erősítjük a megmaradt magyarságot, növelve ezzel az ő lelkierejüket - amíg lehet.

 (ti)

Fotók forrása:

libri.hu