Érdekességek

Őfelsége, a király Szombathelyen - 2011.03.28.

2011. március 28.

IV. Károly - az utolsó magyar - király 1921-ben két alkalommal tett kísérletet a magyar trón visszaszerzésére. A történeti irodalom e két próbálkozást királypuccsnak nevezi, mert a volt uralkodó mindkét esetben váratlan időpontban, meglepetésszerűen jelent meg Magyarország területén. Az első nevezetes királylátogatás éppen kilencven éve, 1921. március 27. és április 5. között történt.

Meglepetésszerűen érkezett nagyszombaton este Mikes püspök palotájába IV. Károly király. A király hazaérkezéséről az események egyik szemtanúja a következő információkat adta: A szombathelyi püspök nagyszombat este kevés számú vendégei társaságában költötte el böjti vacsoráját. Rokonai voltak nála és Vass József dr. kultuszminiszter, aki a nagyhét alatt lelkigyakorlatokat tartott Szombathelyen és a püspöki palota vendége volt. Vacsora után Vass miniszter fáradtan az egész napi gyóntatástól, már 10 óra előtt pihenni tért és lefekvése előtt a másnapra hirdetett ünnepi prédikációjára készült, a püspök pedig rokonaival beszélgetett, mikor a palota előtt egy autó állt meg és abból két úr szállott ki. Az egyik, Erdődy Tamás gróf felküldötte névjegyét és kérte a püspököt, hogy jöjjön ki az előcsarnokba, mert ott szeretne vele beszélni... Sietett tehát hozzá és meglepve látta, hogy ott Erdődy grófon kívül még egy nyúlánk fiatalember áll, akit ő első tekintetre nem ismert meg. Az ismeretlen észrevette a püspök vizsgáló tekintetét és nevetve megszólalt: Nem ismer meg? A püspök elhűlve ismerte meg a rég nem hallott hangról az idegent: IV. Károly király állott előtte. A késői vendégeknek rögtön vacsorát készíttetett. A király lemosta magáról a hosszú út porát és rövid idő múlva már vacsora mellett beszélte el utazásainak részletét.

Közben a püspök felment Vass miniszter szobájába és közölte vele, hogy váratlan vendége érkezett: Itt a király! Vass József azt hitte, hogy a püspök tréfál, és nem hitte, hogy a hír igaz. Bement a püspök dolgozószobájába, ahol Mikes gróf bemutatta őt őfelségének. Vass József már percekig beszélgetett vele és még mindig suttyomban azt a gyanút táplálta, hogy vajon nem csinált-e tréfát vele a püspök azzal, hogy egy idegen urat szerepeltet előtte IV. Károlyként. A beszélgetés azonban pár perc múlva meggyőzte róla, hogy a királlyal áll szemben. Egyidejűleg a püspök elküldött Lehár Antal báró, ezredes, körletparancsnokért Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselőért azzal az üzenettel, hogy valami fontos történt, jöjjenek sürgősen a püspöki palotába. Mindkettőjüket már ágyban érte a meghívás. Nem tudták elképzelni, hogy miről lehet szó. Mindketten a palotába siettek, ahol leírhatatlan meglepetésükre pár perc múlva Károly királlyal találták szembe magukat.

A király az urakat szobájába kérette, felszólította őket, hogy informálják teljes fesztelenséggel véleményükről. Értesülvén arról, hogy Teleki gróf miniszterelnök az amerikai misszió vezetőjének társaságában családjával együtt Sigray Antal gróf ivánci kastélyában tölti az ünnepeket, a király úgy rendelkezett, hogy küldjenek azonnal automobilt Iváncra Sigrayért és Telekiért. Az autó el is ment azzal az üzenettel, hogy valami rendkívüli horderejű dolog történt, amit levélben részletezni nem lehet; Vass miniszter kéreti Teleki és Sigray grófokat, hogy azonnal siessenek Szombathelyre. Éjjel kettőkor ért az autó Iváncra. 

Sigray és Teleki Pál grófok az egész napi lovaglástól és vadászattól kifáradva, már régen lefeküdtek. Amikor felkeltették őket, nem tudták elképzelni, hogy mi történhetett. Gyorsan felöltöztek és reggel 4 órakor megérkeztek a szombathelyi püspöki palotába. Le nem írható az a meglepetés, ami az urak arcán tükröződött, amikor a palota lépcsőjén az eléjük siető Mikes gróf püspöktől és Lingauer képviselőtől meghallották, hogy itt a király. A király, aki lefekvés nélkül ébren várta be megérkezésüket, rögtön magához kérette őket. A megbeszélésnek, amelynek részleteit nem lehet tudni, eredménye az lett, hogy  a miniszterelnök és Vass József miniszter reggel autóba ültek és Pestre siettek, hogy jelentést tegyenek a kormányzónak a király megérkezéséről. Így is történt. Öt negyed órával később a király autómobilra ült és Sigray gróf kíséretében Budapestre indult. Az autót Almásy László vezette.

A terv az volt, hogy a miniszterelnöknek egy órányi előnye marad, hogy az alatt a kormányzót a király fogadására előkészíthesse. Azonban a miniszterelnök sofőrje nem ismerte e rövidebb utat, a hosszabbik utat választotta és a király, akinek autója erősebb volt, a szokásos rövidebb úton ment, vagyis Vasváron, Sümegen, Tapolcán, Veszprémen és Székesfehárváron át. Így történt, hogy amikor a király automobilja befutott Budán a miniszterelnökség udvarára, ott értesült róla, hogy a miniszterelnök még nem érkezett meg. Erre a király nem akarva a kormányzót meglepni Sigray grófot küldötte hozzá, hogy érkezését jelenthesse. Sigray rövid idő múlva a kormányzó szárnysegédjével tért vissza, aki átkalauzolta a kormányzóhoz.

A király két és fél órán keresztül tárgyalt a kormányzóval. A tanácskozás alatt a kormányzó fogadószobájának előcsarnokában összegyűltek a kormánynak Budapesten lévő tagjai, de a király és a kormányzó megbeszélésénél egyikük sem vett részt. A tanácskozás befejeztével a király elhagyta a kormányzó szobáját s anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna, visszautazott Szombathelyre, ahova azonban többszöri autódefekt miatt csak nagy késéssel, húsvét hétfőn hajnali 5 óra tájban érkezett meg. Ugyancsak visszaindultak Szombathelyre a kormányzó autóján Teleki Pál gróf miniszterelnök és Sigray Antal gróf is. Kíséretként a kormányzóság Görgey József huszárkapitányt a kormányzó egyik szárnysegédjét osztotta be melléjük. A király délután fél kettőkor érkezett Budapestre és fél öt órakor indult vissza.

Elinduláskor a kormányzóság táviratozott Szombathelyre és felkérte azokat az urakat, akik szombaton éjjel a püspöki palotában a király előtt megjelentek, tehát Mikes gróf püspököt, Lehár báró ezredest és Lingauer Albin képviselőt várják be a püspöki palotában a király visszaérkezését. Midőn a király reggel öt órakor visszaérkezett, néhány falatot evett, ezalatt röviden elmondta élményeit, azután a három átvirrasztott éjszaka és a 600 kilométeres autómobil út fáradalmaitól kimerülve, pihenni tért. 10 órakor délelőtt magához kérette Teleki és Sigray grófokat. Fél 12 órakor a püspöki házi kápolnában szentmisét hallgatott. Délután két órakor lepihent, aztán ismét a miniszterelnökkel tárgyalt.

Kedden reggel a kormányzó megbízásából Szombathelyre érkezett Andrássy Gyula gróf, Bethlen István gróf és Hegedűs altábornagy, hogy informálják a királyt a helyzetről, délután pedig megérkezett Gratz Gusztáv külügyminiszter, akiket azóta a király több ízben kihallgatáson fogadott, de másokat kivéve atyjának két személyes barátját, tudtunkkal nem fogadott. Szombathelyen csak hétfőn terjedt el a híre annak, hogy a király a város falai között tartózkodik, s ezután villámgyorsan futott szerteszét az egész vármegyében. A lakosság mindenütt a barátságos érzés jeleivel fogadja a híradást. Szombathely egészen csendes. Semmiféle katonai vagy egyéb intézkedés nem mutatja, hogy a város falai között egy nagy horderejű esemény jelenetei játszódnak le. A közönség fegyelmezetten és tapintatosan respektálja a király inkognitóját. Őfelsége ezidő szerint, mint magánember él vendéglátójánál, a szombathelyi püspöki palotában." (Nemzeti Újság. 1921. április 1.)

IV. Károly király harmadnapra megbetegedett, 39 fokos lázzal feküdt a vendégszobában, miközben a Püspöki Palota körül kíváncsi szemek figyelték a kapun belépőket és távozókat. Ezalatt az épületben nagy volt a nyüzsgés. A beteghez kihívott orvos tüdőgyulladást állapított meg és szigorú ágynyugalmat rendelt el. Mikes püspök hűséges komornyikja, Molnár József - dr. Molnár Balázs szombathelyi közjegyző nagyapja - ápolta őfelségét, akinek felejthetetlen élményei közé tartozott a királylátogatás részben azért is, mert a király őt kérte meg, hogy borotválja le háromnapos szakállát. (A király miután visszatért Svájcba hálából monogramos aranyórát küldött a komornyiknak.) Őfelsége, amikor már jobban lett és felkelhetett, a püspöki kápolnában hallgatott szentmisét és áldozott, ha elsétált a folyosón a kápolna előtt, mindig térdet hajtott. Mihelyt egy kicsit jobban lett, sétára indult a püspökkertbe, ahol a kispapokkal is találkozott, de Mikes püspök átvezette őt a szemináriumba is.

Időközben a Magyar Távirati Iroda jelentést adott ki:

„Szombaton, e hó 26-án éjjel féltizenegy órakor IV. Károly király váratlanul megjelent Szombathelyen és a püspöki palotában szállott meg. A lelki gyakorlatok végzése céljából Szombathelyen tartózkodó Vass József közoktatásügyi miniszter Teleki Pál gróf miniszterelnököt, aki családostól a vasvármegyei Iváncon, Sigray Antal gróf kerületi kormánybiztos birtokán töltötte az ünnepet, a legsürgősebben Szombathelyre kérette. A miniszterelnök a felszólítást éjfélután két órakor kézhez véve, Sigray gróf kormánybiztossal együtt hajnalban Szombathelyre érkezett s csupán ott szerzett tudomást a király megérkezéséről. A miniszterelnök és Vass miniszter reggel félhét órakor Budapestre indult, hogy a reggel nyolc órakor elutazó királyt megelőzve, a kormányzónak a szükséges jelentéseket megtehessék, géphiba következtében azonban csak a király beérkezése után jöttek meg. A király azonnal felkereste Horthy Miklós kormányzót és vele hosszabb megbeszélést folytatott. A kormányzó az ország érdekének feltárása mellett rámutatott annak szükségességére, hogy a király az országot mielőbb hagyja el. A király a fővárosból azonnal el is utazott anélkül, hogy bárki mással érintkezett volna. A kormányzó a király megjelenése által előidézett súlyos helyzet megoldása céljából a kormány Budapesten időző tagjait, valamint az ünnepek alatt itt tartózkodó néhány vezető politikus politikust tanácskozásra hívta meg, akik a kormányzónak az ország érdekében követett eljárását teljes megnyugvással vették tudomásul. A kormány Budapesten levő tagjai a kormányzó elnöklete alatt ismételten megtartott tanácskozásokon megállapították a teendő intézkedéseket, valamint lépések tétettek aziránt is, hogy a királynak idegen országok területén át való akadálytalan utazása lehetővé tétessék. Az erre vonatkozó biztosítékokat a király Szombathelyen várja be, ahol Teleki Pál gróf miniszterelnök személyesen gondoskodott a király biztonságáról, valamint arról is, hogy a király itt tartózkodásának magánjellege minden tekintetben megóvassék. Eddigi megállapítás szerint a király utazásáról egyetlen magyar tényezőnek sem volt előzetes tudomása s az felelőtlen befolyásra vezetendő vissza. Az egész ország teljes nyugalomban." (MTI jelentése. Nemzeti Újság. 1921. március 31.)

A Nemzeti Újság tudósítót küldött Szombathelyre. Az újságíró beszámolója szerint: „A szombathelyi szállodában ma reggel már nem lehetett szobát kapni, mert úgy megtöltötték a politikusok, a diplomaták, és a külföldi újságírók, akik a király látogatására Szombathelyre érkeztek. Aznap délután Mikes János gróf megyéspüspök kocsin Erdődy Sándor gróf látogatására Vépre utazott. A király biztonságát a püspökvárban Lehár Antal báró ezredes és Sigray Antal gróf főkormánybiztos garantálják. A Püspökvárban csak olyan katona teljesíthet szolgálatot, akit Lehár, vagy Sigray személyesen ismer. Tizenhét katona és megfelelő számú tiszt tartózkodik állandóan a Püspökvár udvarán; rajtuk kívül még csak a király személyi szolgálatára kirendelt szárnysegédek és kamarások vannak ott. A kapu előtt állandóan két államrendőr áll őrt. Bejutni csak a rendőrség és a katonaság vezetőjének aláírásával ellátott külön igazolvánnyal lehet. Majd beszámol a király napi programjáról is, mely szerint:" Reggel 9 óra. Őfelsége ilyenkor már mindennap szentmisét hallgat és megáldozik. Utána kihallgatáson fogadja a Szombathelyen tartózkodó minisztereket és katonai előkelőségeket. Négy újságíró azzal a kéréssel fordult tegnap Rogács Ferenc dr. püspöki titkár úrhoz, hogy audienciát eszközöljön ki a számukra Őfelségénél. Mikes gróf megyéspüspök, amikor az újságírók kívánságáról értesült, azonnal hozzájuk sietett. A Nemzeti Újság munkatársa, aki mint fiatal gimnazista sokszor térdelt a megyéspüspök gyóntatószéke előtt, tolmácsolta az újságírók kívánságát és kérte a püspököt, hogy adjon módot arra, hogy királyt, bármilyen rövid időre is, de láthassák. Mikes János gróf szeretettel hallgatott meg bennünket és maga után hívott a kertbe. Keresztül mentünk az udvaron és a templom mögött lévő téren. A püspöki kert vasrácsos kapuján keresztül katonatiszteket pillantottunk meg. Mikes János gróf intett, hogy maradjunk hátra. Megálltunk a kert előtt és egyikünk halkan odasúgja: - Ő az! A király... Rohonczy Imre báró kapitány a kapu elé állott. Mindegyikünk szeme rajta volt. A kapitány egyszerre felénk int, mehetünk. Öten állottak a kert bejáratánál. Őfelsége a király, Mikes János gróf megyéspüspök, Hunyady József gróf udvarmester, Rohonczy Imre báró szárnysegéd és Franca János huszáralezredes, aki a király személye mellett teljesít szolgálatot. Őfelsége a király felénk indult. Tolmácsoltuk a sajtó üdvözletét. - Nagyon szépen köszönöm - mondja a király. Azután felém fordult: - Melyik laptól van? - kérdi. - A Nemzeti Újságtól Felséges Uram. - A Nemzeti Újság - mondja utána a király végbe. - Mikor utazik vissza? - kérdezi végül? - Ma este Felség - felelem. Őfelsége végül katonásan meghajolt és búcsút vett tőlünk." (Nemzeti Újság 1921. április 3.)

Miután IV. Károly király meggyógyult, az elutazás időpontját április 5-re tűzték ki. „Aznap a király reggel 8 óra után kelt fel, majd szentmisét hallgatott a kápolnában azután pedig a püspökvár szalonjában fogadta a híveit, akik az utazásban a díszkíséretet alkották. Negyed 11 órakor IV. Károly király és kísérete autóba ült és a pályaudvarra hajtott. Ott szalonkocsijához ment, melyre felszállt, s kézintéssel megadta a jelt az indulásra és még egyszer kezet fogott híveivel. A különvonat fél 12-kor Körmendre érkezett, ahol a közönség élén Batthány-Strattmann László herceg üdvözölte a királyt, míg családjának tagjai virágot nyújtottak át neki. A szentgotthárdi állomáson is megállt a vonat, ahol a király még több hívét megszólította. 4 óra 10 perckor a vonat és utasai elhagyták az országot." (Nemzeti Újság 1921. április 6.)

Őfelsége IV. Károly király Szombathelyről való távozásakor azt kívánta, hogy avégből, hogy jövetelének és távozásának indító okai az ország előtt világosak legyenek, hozzám intézett következő kijelentését hozzam nyilvánosságra. Ennek a kívánságnak azzal teszek eleget, amidőn a nekem írásban átadott kijelentés szó szerint szövegét közzéteszem. (Teleki Pál gróf)

A király kijelentése a következő:

Visszatértem Magyarország áldott földjére, mert távol szeretett hazámtól, melyhez feloldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok győződve, hogy e súlyosan megpróbált ország csakis koronás király vezetése alatt tudja visszaszerezni teljes belső nyugalmát és azon törvényes rendet, mely előfeltétele hazánk újbóli felvirágzásának. Azok a gyászos emlékű események, melyek az 1918. és 1919. években játszódtak le, éppúgy fordultak az ország alkotmánya és törvényei ellen, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotmányhűsége és józansága nem hagyja magát sokáig félrevezetni, és most megnyugvással látom, hogy Magyarország a magújhodás útján van. Az elemi erővel ránk zúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatika szankciónak a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, melyet gondosan megőrizni nekem is egyik fő törekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlődése új alapot nyer. Szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy a megújhodás munkájában sorsüldözött nemzetemmel együtt vállvetve közreműködhessem. Egy nyugodt, belsőleg konszolidált erős és független Magyarország oly közös európai érdek, a békének oly fontos biztosítéka lévén, nem hihetem, hogy a külállamok törekvéseimet, melyek csakis a konszolidáció, a békés rend és a tartós nyugalom helyreállítását és biztosítását célozzák meg akarhatnák akadályozni. Minthogy azonban meggyőződtem arról, hogy apostoli királyi uralkodói jogköröm elfoglalása most nehéz és elviselhetetlen megpróbáltatásoknak tenné ki a nemzetet, ezt pedig lelkiismeretemmel össze nem egyeztethetem, ismét távozom, de távol a magyar nemzettől is minden erőmet és minden időmet, ha kell, véremet is hazámnak akarom szentelni, melytől elszakadni, melyhez hűtlenné válni sohasem fogok. Bízom az Isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni az a pillanat, amikor ismét szeretett hazámban maradhatok, közös erővel, közös célokban, közös munkára egyesülvén nemzetemmel. Amíg ez a pillanat bekövetkezik, a magyar nemzetet a magam részéről is arra kérem, támogassa azt a férfiút, ki a nemzetgyűlés bizalma alapján jelenleg az államfő nehéz és súlyos felelősséggel járó tisztjét betölti és akitől a magam részéről is bizalommal várom azoknak az érdekeknek gondozását, amelyek Magyarország ősi alkotmányos törvényei szerint a király és a nemzet harmonikus együttműködését kívánják. Kelt Szombathely, 1921. április hó 2-án. Károly s.k."

H. Simon Katalin

forrás: www.martinus.hu 

Fotók forrásai:

martinus.hu

szentkoronaradio.com